8. Fejezet : Az a bizonyos nap! *-* Első rész!

Bocsi a késésért. Kicsi sok dolgom volt..... 
De azért remélem tetszeni fog! 
Köszönöm az 500 fölötti oldalmegtekintést! 
És Szofi! Boldog SZÜLINAPOT!! ;) ♥

(Szofi ezt csak neked! ) 

Te jó ég ma van a díjátadó! És elvileg már itt van Elenor is! Fel sem tudom fogni. A fiúk próbán vannak, mi pedig megyünk vásárolni. /Justin elmondása szerint/ Kikászkálódtam az ágyból és magamra kaptam valami elfogadható ruhát. Megágyaztam fogat mostam és villám sebességgel kisminkeltem magam. Ezek után első utam egyből a nappaliba indult. 

- Szia! - Köszönt nekem Elenor. 

- Szia! Ugye te vagy Elenor? 

- Igen! És te meg Nora. De most siessünk, mert délre jönnek haza a fiúk és akkor elmegyünk velük ebédelni. Utána ha nem jön közbe semmi akkor fodrász és végezetül indulunk a helyszínre. Nem tömény ez egy kicsit ilyen korán reggel? 

- Egy kicsit -  mosolyogtam. 

- Akkor útra fel! Útközben majd eszünk valami rágcsát, jó?

- Nekem jó! De nyugi én kibírom ebédig!

- Nem hiszem... Úgyhogy nincs vita! 

Elenorral elindultunk, saját kocsijával mentünk, végre nem volt velem egyetlen biztonsági sem!! Ő vezetett és közben elég sokat beszélgettünk. Elmesélte hogy mennyi mindent szoktak a rajongók kitalálni róla. Meg hogy milyen nehéz sokat távol lenni a szeretteitől. 
Fogalmam sem volt arról, hogy merre megyünk, de a dugóba rendesen bele keveredtünk...

- Ahj ebből soha nem fogunk kikeveredni! Pedig csak pár méter és ott vagyunk - sajnálkozott El. 



Oké. Az igaz, hogy a lábamat lejártam de ruhát még nem találtam. Nem hiszem el. Mindjárt dél, de nekem még egyik ruha sem tetszett eléggé. 

- Nora nézd! - Emelt fel Elenor egy rózsaszín mini ruhát. - Ez illik hozzád.

- De szép! De ez nem jó! Túl rövid az alja és látszik belőle a lábam! 

- Ne csináld már olyan vagy, mint a pálcika! 

- Vagy nem! 

- Justinnak te mindenhogy tetszel! - Kacsintott rám El.

- Te mit tudsz amit én nem? 

- Semmit Semmit! - Kezdett el kuncogni..

- Hölgyem - szólalt meg mögülem egy ismerős hang - önnek ez a ruha kifejezetten jó állna. Ha lenne szíves felpróbálni! 

Lassan hátra fordultam és megláttam Justint. Fogalmam sincs mennyi ideje állhatott mögöttem. De arcán iszonyatosan aranyos mosoly ült. 

- Szia! - Mondtam neki mosolyogva. Ő kitárta kezeit és megölelt! Olyan jó volt hozzá bújni érezni az illatát. Azt hiszem My Vibe Graffiti-val volt befújva. Ezt onnan tudom, hogy Lily mindig hozott nekem illatmintát! 

- Elenor nem kellett volna elárulnod! Nora te pedig legyél szíves felpróbálni ezt a ruhát! Semmi apelláta!! 

Felvettem a ruhát és amikor kimentem a többiek elé akkor mindenkinek tátva maradt a szája. 

- Nora! Oltári dögös vagy ebben a szerkóban! Köszönöm, hogy eljössz velem ma! 

- Igazán nincs mit! - Kezdtem el nevetni! 

- Na, mi az? 

- Nem fogják ezt félre érteni az emberek? 

- Dehogy is! Ha meg igen akkor ez van! 

- Jó, hogy ilyen pozitív vagy! 

- Srácok - szólt közbe Elenor - nem szerettem volna közbeszólni, de Louis az előbb hívott! Menni kéne, mert Niall éhen hal! 

- El, menj! Mi késünk egy kicsit! - Mondd meg nekik! 

- Oké, átadom! Sziasztok!

- Szia! - Köszöntünk el Justinnal pont egyszerre!

- Miért kellett itt maradnunk még? - Érdeklődtem...

- Öltözz át és megtudod! 



Ahogy kiléptem a fülkéből, Justin kikapta a kezemből a ruhát és indult is vele a pénztárhoz.

- Nora, kérlek szedd a tappancsod! 

- Hova sietsz ennyire? 

- A te segítségedre van szükségem! 

- Miben kell segítenem? 

- Miben menjek? 

- Ruhában?!? 

- Nem vagyok vicces kedvemben! Főleg akkor nem amikor éhes vagyok!

- Ne haragudj! 

- Köszönjük! - indultunk meg a kijárat felé.

- Na gyere! - Fogtam meg a kezét és elkezdtem húzni az egyik férfibutik felé. Vagy százötven ruhát mutattam neki, de egyik sem volt megfelelő... De az egyik ruhán megakadt a tekintetem! - Justin! Nézd! - Emeltem ki az a ruha darabot. 

- De ez olyan.....nem tudom... Olyan SWAG! 

- Nem! Olyan nagyfiús! Szerintem ez jól állna neked! 

- De fekete gatyához ez nem jó! 

- Jaj Justin! Te nehezebben választasz ruhát, mint egy lány! Különben is fehér nadrággal jól állna.

- Talán! 

- Biztos! - És ekkor akaratom ellenére is megkordult a hasam.

- Éhes vagy? - Nézett rám! 

- Nem kicsit! 


El is indultunk az étterem felé. Justin iszonyatosan gyorsan vezetett, de szerintem azért, mert én éhes (?!) voltam. New York egyik feléből a másik felébe mentem egy óra alatt. 

- Végállomás! 

- Jaj, de jó! - Pattantam ki az autóból. - Nando's?!?! Már megint? 

- Nem! Még mindig! ;) 






2 komment vagy következő gomb után hozom a második részét! ;) 
Puszi mindenkinek! Szilvi! xoxo